A FÉNYKÉPGYŰJTEMÉNY (U SZEKCIÓ)
A Fényképgyűjtemény a Diplomatikai fényképgyűjteményből, a hozzá készült segédletekből,
továbbá válogatott újkori iratok fényképeiből áll.
Jelentős a Magyarországon más levéltárakban és könyvtárakban őrzött levéltári anyag,
amelyhez az ország határain kivül lévő levéltárak és könyvtárak magyar vonatkozású
(Hungarica) anyaga szorosan kapcsolódik. Az természetes, hogy az egykor Magyarországgal
közvetlen kapcsolatban lévő területek levéltárai azonos megítélés alá esnek az országban
található egyéb levéltárakkal. Ezekben is javarészt ugyanolyan típusú oklevelek találhatók,
mint a magyarországiakban. Jelentősen kibövül a Fényképgyűjtemény anyaga a Magyarországhoz
soha nem tartozó területek levéltárainak folyamatos kutatása révén. E Hungarica gyűjtésnek
nevezett tevékenység eredményeképpen jelentős okleveles anyag került be mikrofilmen
a Magyar Országos Levéltárba az utóbbi évtizedekben. Túlnyomó részük nemcsak mikrofilmen,
hanem kinagyított formában, egyedi jelzettel ellátva már kutatható.
Az eredeti levéltári anyagok mellett különböző céllal fényképek is kerültek a Magyar
Országos Levéltárba. Ezek gyűjteménye kis részben nem iratjellegű fényképeket, nagy
részben viszont iratfényképeket tartalmaz. Mára kijegecesedett általános alapelv szerint
a Magyar Országos Levéltárban őrzött iratanyagról készült másolatok az eredeti anyaghoz
tartoznak, a Fényképgyűjteménybe csak azok kerültek, amelynek eredetije nem található
a Levéltárban.
DIPLOMATIKAI GYŰJTEMÉNY
Egészen különálló részt képez a Fényképgyűjteményen belül a középkori oklevelek fényképeiből
létrejött gyűjtemény. Különösen nagymennyiségű középkori oklevélfotó gyűlt össze az
idők folyamán, amelynek a legnagyobb részét a Diplomatikai levéltár okleveleiről kutatási
célra késztett fényképek tették ki. Az 1970-es évek elején elkezdődött a Diplomatikai
levéltár mintájára a Fényképgyűjteményben található oklevelekhez az időrendi mutatók
készítése, majd 1974-től rendszeressé vált a nem a Magyar Országos Levéltárban őrzött
oklevelekről fénykép készítése, ezek sorszámmal való ellátása, s hozzájuk időrendi
mutatólapok készítése két példányban. A fényképek mindegyike sorszámmal rendelkezik,
a sorszámozás a 200.001. számmal kezdődik részben a Mohács előtti eredeti oklevelekhez
hasonlóságának kifejezésére, részben azonban annak elkerülésére, nehogy számazonosság
miatt összetéveszthetők legyenek a kétféle gyűjtemény darabjai.
A gyűjteménybe sorolt oklevelek fényképei országok és azon belül az őrző intézmények,
továbbá az egyes levéltári egységek neve alatt találhatók. A Magyarországon őrzött
középkori oklevelekről az azokat őrző intézményeknél lehet tájékozódni. A magyarországi
levéltárakon kívül a következő országok középkori anyaga található a gyűjteményben:
Amerikai Egyesült Államok, Ausztria, Belgium, Csehország, Hollandia, Horvátország,
Jugoszlávia - Szerbia, Lengyelország, Németország, Norvégia, Olaszország, Románia,
Spanyolország, Svédország, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna, Vatikán, Venezuela. Az országokon
belül az egyes őrző intézményekről, illetve levéltári egységekről a segédletek adnak
részletes felvilágosítást.
Az országon belül Pannonhalma, Esztergom és Veszprém egyházi levéltáraiból származó
fényképek rendkivül jelentősek, a városok közül pedig Sopron levéltára áll anyagát
tekintve az első helyen. A szomszédos országok levéltáraiból nálunk örzött fényképek
rendkivül fontosak a kutatás szempontjából. Néhány hiteleshely: a Kolozsmonostori,
a Leleszi és a Jászói konventek anyaga nélkül, de Pozsony vagy Kassa város levéltára
nélkül sem lehet középkori történelmünket megismerni. A Pannonhalmi (1001), a Tihanyi
(1055) alapítólevelek, az erdélyi német vendégeknek kiadott Andreanum (1224) történelmünk
becses emlékei, s a kutatás számára a fényképek révén bármikor elérhetők. Nem jelentéktelen
ma már az 1970-es évek vége óta mintegy évtizeden át rendszeresen gyűjtött anyag a
Vatikáni Titkos Levéltárból. IV. Béla király aranypecsétes oklevelei, egyetemeink
alapítólevelei mind ismeretlenek lennének számunkra, ha a Vatikánban nem maradtak
volna meg.
Az anyag publikálása nem a gyűjtemények szerint oszlik meg. Ma már minden kiadvány,
amely okleveleket közöl, mindig figyelembe veszi a bárhol másutt őrzött példányokat
is. Ez természetes, hiszen a levéltáraink és a bennük található oklevelek nagy mértékben
összefüggnek.
SEGÉDLETEK
Leltárkönyvek: A darabszinten nyilvántartott gyűjtemény minden egyes darabjáról megfelelő
adatsorok állnak rendelkezésre. Ezek javarészt az anyag egyes darabjainak nyilvántartását
szolgálják.
Törzskönyvek vagy Számkönyvek: Kötetbe kötött lapokon, jelzet-rendben tartalmazza
az egyes oklevelek adatait, azaz az oklevél jelzetét, szekciószámát és a fényképek
számát.
Cédulamutatók: Az egyes oklevelek azonos adatai a gyűjtemény létrehozása óta cédulákra
kerülnek és a cédulákat különböző szempontok szerint csoportosítják.
Kékcédulák vagy időrendi mutatólapok: A legteljesebb segédletsorozat: az un. kékcédulák,
vagyis időrendi mutatólapok, amelyen megtalálható minden oklevélszöveg kelte, kiadója,
a gyűjteménybe kerülés előtti, tehát eredeti levéltári jelzete, valamint a jelenleg
használatos sorszáma. Ezenkívül utalás található az oklevél fentmaradási formájára,
a megpecsételés módjára.
Kiadói mutató: A kékcédulák két példányban készültek, s a másodpéldányok a kiadók
szerint lettek csoportosítva.
Elenchusok: Az alapos munkával készített elenchusok nemcsak felsorolják az iratokat
eredeti rendjükben, hanem rövid, többnyire latin tartalmi kivonatot is adnak, s gyakran
betűrendes mutató is készült hozzájuk. Egyes levéltárak elenchusai is mikrofilmre
lettek véve, illetve nagyítás készült róluk. Az eredeti jelzetrendben segítséget jelentenek
a kutatásban. Ezek az elenchusok is részben a Fényképgyűjteményben, részben azonban
a Mikrofilmgyűjteményben találhatók.
Számítógépes adatbázis: Az 1970-es évektől kezdve az egy évszázada készülő kékcédulák
egyes adatainak és a regeszták szövegének számítógépre vitele folyamatos. Megtalálható
az interneten (www.natarch.hu) és CD-ROM-on.
Scope ID
6831
Jelzet hierarchikus nézet
U
(1014 Budapest, Becsi kapu_ter 2-4.)