108030 db
A Mohács előtti gyűjtemény a Diplomatikai levéltárból, középkori kódextöredékekből
és a Diplomatikai levéltárba be nem sorolt másolatokból, továbbá az oklevelekhez készült
különböző segédletekből áll.
A Magyar Országos Levéltár megalakulása (1875) után alakult ki az a terv, miszerint
a levéltárban található középkori okleveleket külön kell gyűjteni. A középkori anyag
kigyűjtése megkezdődőtt és Magyar Országos Diplomatikai Levéltár néven egy közös gyűjteménybe
került a teljes középkori anyag. Kezdetben minden 1526-ig keletkezett iratanyagot
gyűjtötték, mégpedig az iratanyagban található legkorábbi keltezés szerinti rendben.
Ekkor jegecesedett ki a középkori hivatalos iratanyag neve: oklevél. Mint ismert,
az oklevél szűkebb értelemben csak a meghatározott formában kiállított jogbiztosító
iratot jelenti, azonban tágabb értelemben minden hivatalos ügyben kiadott iratot annak
nevezünk, amely a középkorban, magyarországi gyakorlat szerint 1526-ig keletkezett.
A II. világháborút követően jelentősen megszaporodott az eredeti oklevelek száma azáltal,
hogy az 1934-ben a Magyar Országos Levéltárba beolvasztott múzeumi levéltár, a Magyar
Nemzeti Múzeum levéltárának középkori oklevelei is a Diplomatikai Levéltárba lettek
besorolva, valamint számtalan más családi levéltár oklevelei is. Ma minden olyan
hivatalos irat, amely a Mohácsi csatát (1526. augusztus 29.) megelőzően keletkezett,
s a Magyar Országos Levéltár őrizetébe kerül, a Mohács előtti gyűjteménybe lesz besorolva,
mégpedig függetlenül attól, hogy eredeti formájában maradt fenn, vagy átiratban, netán
későbbi másolatban. Természetesen elsősorban egy-egy oklevél eredeti és a középkorban
átírt példányai kerülnek a gyűjteménybe, s csak ezek híján kapnak helyet esetleges
későbbi másolatai. Ugyan az 1001-i keltezést viselő pannonhalmi alapítólevél és más
korai oklevelek javarészt újabbkori másolatai szép számmal fellelhetők az oklevelek
között, a gyűjtemény legkorábbi eredeti darabja azonban Kálmán király 1109-i oklevele,
amely megőrizte I. (Szent) István király egyetlen hiteles és a többitől eltérően görög
nyelven íródott oklevelének szövegét. Páratlanul szépek a gyűjteményben található
címeres levelek.
Ezek a királyi adománylevelek nemcsak az adományozás tényét rögzítő szövegből állnak,
hanem legtöbbször a címer színes képét is megtaláljuk bennük. Hallatlanul fontosak
a különböző korszakban kiadott királyi dekrétumok szövegei. A középkorban a király
és a rendek által hozott határozatok rendeletnek (decreta) számítanak, mivel e rendelkezések
többnyire csak az uralkodó életében voltak érvényesek. Életüket a következő királyok
megerősítése hosszabbíthatta csak meg. Nevezetes dekrétum II. András király 1222-ben
kelt Aranybullája, amelynek egyetlen eredetije sem maradt korunkra, noha hét példányban
lett kiállítva. Szerencsére megerősítette I. (Nagy) Lajos király (1351), s így legalább
hiteles szövege megmaradt korunkra. Aranypecséttel megerősített oklevelek sem ritkák
a gyűjteményben. Kiemelkedő ügyek jelentőségét a pecsét aranya is igazolta. A híres
és kiemelkedő dokumentumok mellett számtalan, gyakran a mindennapi élet apró-cseprő
ügyei is írásba lettek foglalva. A levéltár zömét ilyen oklevelek teszik ki.
A Diplomatikai levéltár a legnagyobb és leggazdagabb hazai középkori oklevélgyűjteményünk,
amely bár mesterséges rendszerben, de időrendileg áttekinthető, alapvető és nélkülözhetetlen
forrásalapja azon kutatásoknak, amelyek e korai századok történetére irányulnak. A
gyűjtemény jórészt latin, kisebb részben német, magyar stb. nyelvű oklevelekből áll.
Kutatásuk nemcsak e nyelvek alapos ismeretét tételezi fel, hanem igen jelentős gyakorlatot
kíván az anyag olvasása is.
Az értékes gyűjtemény anyagvédelmi okokból eredetiben nem kutatható, azonban az anyagról
mikrofilmek készültek, amelyeket a Magyar Országos Levéltár Filmgyűjteménye őriz,
sőt minden egyes eredeti oklevélről kutatásra alkalmas nagyítás készült, amelyet az
eredeti oklevelek jelzete alapján lehet kikérni. Az anyag tekintélyes része megjelent
nyomtatásban. Az oklevélkiadások bizonyos korszakokban és bizonyos levéltári egységekben
nagyobb mennyiségben találhatók, másutt kevésbé jelentek meg nyomtatásban az oklevelek.
Az Árpád-korban szinte kivétel nélkül minden oklevél szövege megjelent már. Az egyes
családok levéltárából is sok oklevél került közlésre (pl. Apponyi, Bánffy, Kállay,
Zichy stb.). Az eredeti nyelven, illetve fordításban megjelent teljes szövegű közlés
mellett, több olyan kiadvány készült, amely az anyag számbavételére tartalmi kivonatban,
regesztában ismerteti az egyes okleveleket. Az Árpád-kori királyi oklevelek kritikai
jegyzéke csaknem teljeskörűen öleli fel a korabeli királyi okleveleket. Mind az Anjou-korból
publikált oklevelek, mind pedig a Zsigmond-korra vonatkozó oklevelek jórészt regesztákban
történő kiadása folyamatosan történik.
AZ ORSZÁGOS LEVÉLTÁR FONDJAIBÓL KIEMELT OKLEVELEK
A Magyar Országos Levéltárban őrzött fondokból és levéltárakból kiemelt középkori
oklevelek.
Magyar kancelláriai levéltár (A szekció)
Litterae archiepiscoporum; Libri regii; Privilegia coehalia abolita et preces pro
articulis.
Erdélyi kancelláriai levéltár (B szekció)
Acta generalia.
Helytartótanácsi levéltár (C szekció)
Departamentum Urbariale.
Kincstári levéltárak (E szekció)
A Magyar Kamara Archívumából és az Országos Levéltár más fondjaiból és állagaiból
kiemelt és együvé sorolt oklevelek 'OL vegyes'; Benignae resolutiones; Instructiones;
Contractus, conventiones et transactiones; Acta Publica; Történelmi emlékek; Neoregestrata
acta; Acta ecclesiastica; Acta ecclesiastica ordinum et monialium; Acta Iesuitica;
Acta Paulinorum; Urbaria et conscriptiones; Conscriptiones portarum; Regesta decimarum.
Családok: Berthóty; Dóczy; Friebeisz; Nádasdy; Rákóczi-Trautson; Selmeczy; Szeghy;
Thurzó.
Gyűjtemények: Collectio Kukuljevicsiana; Acta excorporationalia Croatica; Lymbus;
Miscellanea Cassoviensia; Hagyaték lymbus; Ismeretlen állag; Perényi Zsigmond.
Erdélyi országos kormányhatósági levéltárak (F szekció)
A gyulafehérvári káptalan és a kolozsmonostori konvent országos levéltárának különböző
állagaiból kiemelt és együvé sorolt oklevelek 'OL erdélyi vegyes'; Protocolla; Centuriae;
Cista comitatuum; Cista diversorum comitatuum; Genealogiae; Metales; Miscellanea;
Lymbus; Protocolla; Cista comitatuum; Neoregestrata; Manumissionales; Protestatoria;
Testamentaria; Kolozsvár városát illető iratok; Vegyes iratok; Metales; Miscellanea;
Gubernium Transylvanicum; Cista diplomatica; Erdélyi fiscalis levéltár.
Bécsi levéltárakból kiszolgáltatott iratok (I szekció)
A Haus- Hof- und Staatsarchivban őrzött, magyarországi levéltárakba tartozó iratok
a Badeni Egyezmény (1926) révén kerültek vissza a Magyar Országos Levéltárba. Közülük
a középkori oklevelek a Diplomatikai levéltárban nyertek elhelyezést.
Regnicolaris levéltár (N szekció)
Archivum palatinale; Ismeretlen állag; Archivum regni; Különböző állagok.
Birósági levéltárak (O szekció)
Processus delegatorii; Processus tabulares; Tabula provincialis; Acta post advocatos;
Nádori ítélőmesteri levéltár; Processus protonotariorum officii palatinatus; Levelekre
széthullott vegyes bírósági iratok; Tiszáninneni kerületi tábla; Wenzel Gusztáv gyűjtemény.
Családok, testületek és intézmények levéltárai (P szekció)
Családok: Almássy; Antos; Ányos; Atzél; Bajori; Balajthy; Balassa; Balpataky; Bánffy;
Bánó; Baranyay; Bárczay; Barcsay; Barkóczy; Bartal; Básthy; Batthyány; Becsky; Békássy;
Belházy; Beniczky; Benyovszky; Berényi; Berzeviczy; Bethlen; Bezerédi; Bezerédj; Bicskey;
Bíró; Blagay; Bogyay; Bónis; Bosnyák; Bretzenheim; Brunswick; Bugarin-Horváth; Buócz;
Csáky; Csemiczky; Csicsery; Csoma; Dancs; Dániel; Dapsy alias Ravasz; Daróczy; Dessewffy;
Dezsericzky; Dobos; Döry; Erdődy; Esterházy; Eszterházy; Farkas; Fejérpataky; Fiáth;
Forgách; Forgách; Forgon; Gaál; Gámán; Ghyczy; Gosztonyi; Grassalkovich; Gyulay; Hadik-Barkóczy;
Hanvay; Harruckern; Hatfaludy; Hiemer; Horváth; Ibrányi; Illésházy; Ilosvay; Irsay;
Jankovich; Jekelfalussy; Jeszenák; Justh; Kállay; Kapuváry; Kapy; Kárász; Károlyi;
Keglevich; Kende; Kerekes; Kisfaludy; Klobusiczky; Kolosy; Kossuth; Kosztolányi; Kölcsey;
Kruplanicz; Kubinyi; Kvassay; Lánczy; Lippay; Lipthay; Lónyay; Lossonczy; Lukács;
Madách; Magyary-Kossa; Majthényi; Makray; Mándy; Mara; Máriássy; Máriássy; Marton;
Mattyasovszky; Mednyánszky; Melczer; Mérey; Mocsáry; Mokcsay; Motesiczky; Nádasdy;
Nagy; Nagyiday; Nedeczky; Nényey; Nopcsa; Ocskay; Odescalchi; Olgyay; Orczy; Ostffy;
Palugyay; Patay; Péchy; Pelejthey; Perényi; Pethő; Petróczy; Podhradszky; Pottornyay;
Puky; Radák; Radvánszky; Rajky; Rákóczi-Aspremont; Rakovszky; Révay; Reviczky; Rhaell;
Rhédey; Rudnay; Rudnyánszky; Salamon; Sallér; Sándor-Metternich; Semsey; Sibrik; Simonyi;
Sombory; Soós; Szádeczky-Kardoss; Szathmáry-Király; Szatmár megye; Szatmárnémeti város;
Széchenyi; Szent-Ivány; Szentkereszti; Szerdahelyi; Szilágyi; Szilassy; Szily; Szirmay;
Szirmay; Szögyény-Marich; Sztáray; Szulyovszky Sirmiensis; Szulyovszky-Pottornyay;
Szunyogh; Szüllő; Tallián; Tarányi-Oszterhuber; Tarnóczy; Tarpay; Teleki; Teőke; Tersztyánszky;
Thaly; Tihanyi; Tisza; Tornallyay; Török; Töttössy; Ujfalussy; Ujházy; Ujhelyi; Uray;
Üchtritz-Amadé; Vály; Vári község; Vécsey; Viczay és Khuen-Héderváry; Vidos; Wattay;
Wesselényi; Zathureczky; Zichy; Zombath; Zombory.
Intézmények: Baracskai közbirtokosság; Budai káptalan; Ferences rendtartomány; Székesfehérvári
keresztesek konventje; Szepsi város.
Gyűjtemények: Fekete Nagy Antal; Országgyűlési Múzeum; Titsch.
1526 utáni gyűjtemény (R szekció)
Ernst; Hazai címeres levelek és nemesi iratok; K. Papp Miklós; Külföldi címeres levelek
és nemesi iratok; Magyar Nemzeti Múzeum törzsanyaga; Magyar Tudományos Akadémia; Peláthy;
Sólyom-Fekete; Szimonidesz; Thuránszky és Borbás; Vörös Antal.
II. ÖNÁLLÓ FONDOK, GYŰJTEMÉNYEK
A Diplomatikai levéltár azon egységei, amelyek teljes egészükben csak itt találhatók
meg, újkori részüket nem őrzi a Magyar Országos Levéltár.
Családok: Abaffy; Adorján-Szeleczky; Bánffy; Benedikty; Bittó; Bor; Borbély; Bossányi;
Both; Busseul; Czigány; Csajághy; Császy; Csibe; Darvas; Décsey; Dobay; Dőry; Eötvös;
Ernyey; Farkas; Farkas; Fáy; Frangepán; Füzesséry; Gönc város; Halász; Hardegg; Hideghéthy;
Hódossy; Horváth; Horváth; Hubay; Hunyadi; Hunyady; Ivánka; Izdenczy; Jékely; Jókay;
Joób; Komoróczy; Kornis; Korotnoky; Leövey; Leustach; Lippich; Lukács; Madocsányi;
Maróthy; Marsovszky; Mérey; Miskey; Missich; Nadányi; Németh; Nyáry; Nyomárkay; Orsich;
Óvári; Péterffy; Platthy; Pongrácz; Rákóczy; Rosthy; Rumy; Sidó-Bódy-Kun; Sigray;
Siráky; Somosy; Spolarich; Sréter; Szecsődy; Szepes megye; Szilvay; Szinyei-Merse;
Tajnay; Takács-Tolvay; Thuránszky; Tivadar; Tomcsányi; Vay; Vermes; Weér; Zerdahelyi;
Zichy; Zichy-Meskó.
Intézmények: Korneuburg város; Sebenico város; Szepes megye; Vágsellyei közalapítvány.
Gyűjtemények: Binnyey; Bristow; Csánki Dezső; Dőry Ferenc; Hajas Ede; Horváth Tibor
Antal; Magyar Történelmi Társulat; Nedeczky Szendrő; Petrovay György; Tagányi Károly;
Vitális Mór.
Vegyes: Idegen levéltárak és gyűjtemények egyes okleveleinek másolatai; Ismeretlen
provenienciájú iratok; Vétel és ajándék útján bekerült vegyes provenienciájú iratok.
III. SEGÉDLETEK
A mintegy 100000 középkori oklevél kutatásához több segédlet-sorozat is található.
Leltárkönyvek: A darabszinten nyilvántartott gyűjtemény minden egyes darabjáról megfelelő
adatsorok állnak rendelkezésre. Ezek javarészt az anyag egyes darabjainak nyilvántartását
szolgálják.
Számkönyvek: Kötetbe kötött lapokon, jelzetrendben tartalmazzák az egyes oklevelek
adatait. A kezdetektől vezetett ún. számkönyvekben az egyes oklevelek sorszáma mellett
megtaláljuk az oklevelek keltét, eredeti jelzetét, a rávonatkozó ügyirat számát.
Törzskönyvek: Ugyancsak kötetbe kötve, jelzetrendben tartalmazzák az egyes oklevelek
adatait. Az 1960-as években kampánymunkában létrehozott ún. törzskönyvekben az egyes
okleveleknél külön adatsor jelöli, amennyiben nemcsak az eredeti oklevél, hanem az
annak szövegét őrző későbbi másolat is megtalálható az eredeti mellett, az egyes darabok
adatsorából kiderül: a legutolsó keltezés, kiadó, fennmaradási forma, anyaga, állapota.
Cédulamutatók: Az egyes oklevelek azonos adatai a gyűjtemény létrehozása óta cédulákra
kerülnek és a cédulákat különböző szempontok szerint csoportosítják.
Kékcédulák vagy időrendi mutatólapok: A legteljesebb segédletsorozat: az ún. kékcédulák,
vagyis időrendi mutatólapok, amelyen megtalálható minden oklevélszöveg kelte, kiadója,
a gyűjteménybe kerülés előtti, tehát eredeti levéltári jelzete, valamint a jelenleg
használatos sorszáma, azaz a ma érvényes jelzete. Ezenkívül utalás található az oklevél
fennmaradási formájára, a megpecsételés módjára, valamint némely cédulán olvasható
az eredeti elgondolás szerint ideszánt regeszta is.
Kiadói mutató: Az egyes kékcédulákról rendszeresen kigyűjtésre kerülnek bizonyos adatok,
amelyek szükségesek ahhoz, hogy kiadók szerint is csoportosíthatók legyenek. A kiadói
mutatólapokon az egyes kiadók csoportjában felsorolásra kerülnek a csoportba tartozó
oklevélkiadók által kiadott oklevelek régi és jelenlegi jelzete, valamint kelte. Megjegyzendő,
hogy ilyen típusú kiadói mutató csak a gyűjtemény második részéhez készült, az első
részéhez ld. alább az ún. Óváry regeszta sorozatot.
Óváry regeszták: A kezdet kezdetén Óváry Lipót nemcsak elhelyezte az okleveleket új
helyükre és időrendi mutatólappal látta el őket, hanem rövid, egy-két soros regesztákat
is készített róluk. Utóbb e kézzel írt kivonatokat az oklevélkiadók szerint csoportosították,
s nagy lapokra ragasztották fel azokat. Jelenleg ezek kötetekbe kötve az első 30000
oklevél kutatásához használhatók.
Regeszták: Az ezt követő oklevelekhez magyar nyelvű géppel írt regeszták készülnek
évtizedek óta, sőt elkezdődött az Óváry Lipót által regesztázott anyag újra regesztázása
is. A géppel írt regeszták két sorozatban kutathatók: részben az eredeti jelzetrendben,
részben azonban időrendben. Az azonos oklevelekről készült kékcédulák és regeszták
bizonyos adatai természetszerűleg olykor eltérnek egymástól. A kékcédulák ugyanis
hagyományosan csakis azokat az adatokat tartalmazzák, amelyek az oklevélbe írva találhatók.
A regeszták gyakran elmélyült kutatómunka eredményeként jönnek létre, aminek következtében
olyan adatok is bekerülnek a regesztákba, amelyek más okleveles adatokkal való összevetés
vagy más okleveles adatok alapján levont következtetés eredményei, tehát érthető módon
a kékcédulákon nem találhatók meg.
Elenchusok: Az oklevelek javarészt a Magyar Országos Levéltárban őrzött levéltárak
középkori részét képezik, s ennek megfelelően a legtöbb levéltár eredeti elenchusában
megtalálhatók a középkori oklevelekre vonatkozó adatok; kitűnő segítséget jelentenek
a kutatásban. Az alapos munkával készített elenchusok nemcsak felsorolják az iratokat
eredeti rendjükben, hanem rövid, többnyire latin tartalmi kivonatot is adnak, s gyakran
betűrendes mutató is készült hozzájuk. Ezek az elenchusok az eredeti anyag mellett
találhatók.
Konkordancia jegyzékek: Az eredetileg elenchussal ellátott levéltári anyagból kiemelt
középkori okleveles anyag jelenlegi jelzete az elenchus megfelelő regesztái mellé
lettek beírva. A nagyobb levéltárakhoz azonban gépelt azonosító jegyzékek is készültek,
amelyek segítségével ugyancsak azonosítani lehet a kiemelt és a gyűjteménybe sorolt
okleveleket eredeti jelzetük alapján.
Számítógépes adatbázis: Az 1970-es évektől kezdve az egy évszázada készülő kékcédulák
egyes adatainak és a regeszták szövegének számítógépre vitele folyamatos. Megtalálható
az interneten (www.natarch.hu) és CD-ROM-on.
IV. MÁSOLATGYÜJTEMÉNY
A különböző időkben készült másolatok, illetve a Magyar Országos Levéltárban egyes
középkori forráskiadványainak kézirata itt található.
V. RÉGI SEGÉDLETEK
A különböző időkben, a középkori anyaghoz készített cédulák, regeszták, idejétmúlt
segédletek (dobozkönyvek, számítógépes listák stb.).
VI. KÓDEXTÖREDÉKEK
Az 1970-es évektől kezdve a restaurálás folytán és önállóan előkerülő középkori kódextöredékek
gyűjtése folyamatos.
Scope ID
5819
Jelzet hierarchikus nézet
Q
(1014 Budapest, Becsi kapu_ter 2-4.)